Róla mintázhatták Isabella karakterét:Kasztíliai Izabella (1451-1504)

A kiváló képességű, nem éppen könnyű gyermek- és ifjúkort átélt Izabella 1468-ban, a Los Toros de Guisandóban megkötött szerződésben (Tratado de los Toros de Guisando) a féltestvérével, apjának az első házasságából született fiával, IV. Henrik királlyal abban állapodott meg, hogy az uralkodó Izabellát teszi meg az örökösének, annak ellenére, hogy a királynak volt már leszármazója, a lánya, Johanna (1462 – 1530). Őt „La Beltraneja” néven emlegették, ugyanis olyan híresztelések terjedtek el, hogy valójában nem a király volt az apja, hanem Beltrán de la Cueva (1443 – 1492), az uralkodó egyik kegyence. (Az erélytelen IV. Henrik uralkodása alatt a kasztíliai nemesség megosztott volt, egy jelentős része korábban Alfonz (1453 - 1468) asztúriai herceget, Izabella öccsét támogatta IV. Henrikkel szemben, Alfonz azonban 1468-ban meghalt, ez után egyezett meg Henrik és Izabella.A következő évben (1469) Izabella házasságot kötött a Trastámara-ház aragóniai ágából származó Ferdinánd (1452 – 1516) infánssal, a trónörökössel, II. János (1398 – 1479) aragóniai király fiával, akinek az első felesége lett, és akit Izabella maga választott a párjának. (Férje - 1468-tól - II. Ferdinánd néven már Szicília királya volt.) A házasságkötés ismét megrontotta Izabella és féltestvére viszonyát, de még IV. Henrik halála előtt – Izabella kezdeményezésére – kibékültek.IV. Henrik halála után, 1474. december 13-án, Segoviában, a nemesség egy része, Izabellát Kasztília királynőjévé kiáltotta ki, akit ugyanezen a napon meg is koronáztak. A nemesség másik része – Izabellával szemben, IV. Henrik és Izabella korábbi megállapodása ellenére – mégis a trónra igényét bejelentő Johanna mellé állt. Izabellának és Johannának a trón öröklése körül kialakult ellentéte polgárháborúba torkollott. Ez a polgárháború volt a kasztíliai örökösödési háború. A harcokba a portugálok is beavatkoztak, mégpedig Johanna érdekében. Johanna édesanyja, Portugáliai Johanna (1439 –1475) királyné ugyanis I. (Ékesszóló) Eduárd (1391 – 1438) királynak és feleségének, Aragóniai Eleonórának (1402 – 1455) a lánya és V. (Afrikai) Alfonz (1432–1481) királynak a húga volt. V. Alfonz még arra is hivatkozott, hogy feleségül kívánja venni Johannát, akit V. Alfonz Kasztília jogos örökösének tartott. (1475-ben Johanna V. Alfonz második felesége is lett; házasságukat később a pápa – a közeli rokoni kapcsolat miatt – érvénytelenítette.) A harcok a portugálok sikerével kezdődtek: 1475-ben elfoglalták Zamora városát. II. János aragóniai uralkodó azonban a fia oldalán, a fiatal királyi pár érdekében, beavatkozott a harcokba. A kasztíliaiak visszaszerezték Zamorát, és 1476 március elsején Ferdinánd aragóniai és az Izabella-párti kasztíliaiak hada a Toro melletti csatában döntő győzelmet aratott a portugálok, illetve Johanna támogatói felett. Ezután Madrid városa is I. Izabellát ismerte el királynőnek. A vesztésre álló V. Alfonz a franciákhoz fordult segítségért. Ezt azonban már a kasztíliai nemesség Johannát támogató része sem fogadhatta el, és Izabellának egyre jobban sikerült az uralmát megszilárdítania. (XI. Lajos(1423 – 1483), a Valois-házbeli francia király végül nem nyújtott érdemleges segítséget Johanna híveinek.) A portugálok 1479. februárban az Albuera folyó mellett vívott csatában is vereséget szenvedtek. Az Izabella-párti kasztíliaiaknak az Alonso de Cárdenas (? – 1493), a Szent Jakab Lovagrend (Orden Militar de Santiago) nagymestere vezette serege győzte le őket. (A portugálok tengeri sikerei Izabella híveinek a kasztíliai győzelmeit nem tudták ellensúlyozni.) Az 1479 őszén megkötött alcáçovasi szerződés (Tratado de Alcáçovas) meghozta a békét Kasztília (és Aragónia), valamint Portugália között, elismerve a portugálok afrikai terjeszkedését. A portugál városban a szerződő felek a képviselőik útján kötöttek egyezményt, amit – még 1479-ben – Izabella Trujillóban írt alá (távollévő férje pedig 1480-ban, Toledóban). Ezzel a polgárháború is véget ért, a kasztíliai nemességnek már a teljes egésze elfogadta I. Izabella és férje uralmát, Johannának (akit sohasem koronáztak meg) végleg Portugáliába kellett távoznia, ott is halt meg.II. János halála (1479) után I. Izabella férje lépett apja örökébe, ő II. (Katolikus) Ferdinánd aragóniai király (uralkodott: 1479 – 1516); a felesége trónra lépésétől (1474) kezdve Izabella haláláig V. Ferdinánd néven kasztíliai és leóni király. (Izabella pedig - szintén I. Izabella néven - 1479-től a haláláig, 1504-ig, Aragónia királynője volt.) Azzal, hogy a két spanyol királyságban megkezdődhetett a közös uralkodásuk, megteremtődtek az egységes Spanyol Királyság alapjai. Kormányzásuk a rendet, a stabilitást biztosította országaikban, ennek érdekében újjászervezték a „Santa Hermandad” („Szent Testvériség”) nevet viselő, sajátos kasztíliai végrehajtó-rendfenntartó szervezetet. Az államélet minden területén tehetséges személyek segítették az uralkodó pár tevékenységét.A királyi pár befejezte a reconquistának, a Hispániai félsziget móroktól való visszafoglalásának több mint hétszáz év óta tartó folyamatát. 1481-ben a granadai mórok megtörték a Kasztíliával fennálló békét, a két királyság között tíz évig tartó háború kezdődött. Váltakozó sikerű harcok után a kasztíliaiak ügyesen használták ki a Granadai Királyságot uraló Nasszerida dinasztia belviszályait, és fokozatosan felülkerekedtek. 1485-ben Ronda városát, 1487-ben Málagát, 1489-ben pedig Almeríát foglalták el. A mórok gyönyörű fővárosukba, Granadába szorultak vissza, amit – kilenc hónapos ostrom után – 1492. január 2-án kénytelenek voltak átadni a kasztíliai seregnek, amelyet Gonzalo Fernández de Córdoba (1453 – 1515), a kiváló spanyol hadvezér, a „Nagy Kapitány” vezetett. Az utolsó granadai uralkodó, a Boabdil néven emlegetett Abu Abdullah, teljes nevén XII. Muhammad Abu 'abd-Allah király, Marokkóba vonult vissza. www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun A mór uralom felszámolásáért a Borgia-családból származó VI. Sándor (1431 – 1503) pápa 1494-ben a királyi párnak a „Katolikus Királyok” kitüntető címet adományozta.Még ugyanebben az évben, 1492-ben, az I. Izabella támogatását élvező genovai tengerész, Kolumbusz Kristóf (1451 – 1506), kasztíliai lobogó alatt hajózva, felfedezte Amerikát. Megkezdődött a spanyol gyarmatbirodalom kiépítése, amely az egész földkerekséget átfogta, ezért felette „sohasem nyugodott le a nap”. Kasztília és León, valamint Aragónia – a későbbi Spanyolország– nagyhatalommá váltak. 1494-ben a tordesillasi szerződésben (Tratado de Tordesillas) vetélytársukkal, az akkor szintén tengeri nagyhatalomnak számító Portugál Királysággal, felosztották egymás között a felfedezett (és még felfedezésre váró) területeket. A királynő életének alkonyán a spanyolok a franciákkal szemben (uralkodójuk XII. Lajos (1462 – 1515) király a Valois-házból) győztesen megvívott, 1499-től 1503-ig tartó itáliai háború befejezésekor megszerezték a Nápolyi Királyságot, és Izabella férje 1504-től III. Ferdinánd néven nápolyi király lett.I. Izabella és férje uralkodásának árnyoldala az 1480-ban Kasztíliában újonnan megalakított inkvizíció, amely Granada visszafoglalása után a móroknak és a zsidóknak tömeges elüldözéséhez vezetett. A kormányzásban megfáradt, megromlott egészségi állapotú királynő 1504. november 26-án halt meg Medina del Campóban. Izabella részletes végrendeletet dolgozott ki, amelyben férjét jelölte Kasztília régensének mindaddig, amíg unokájuk, Károly herceg nagykorúvá nem válik. I. Izabella és II. (V.) Ferdinánd ugyanis kételkedtek mind örökösüknek, Johannának, mind a férjének, I. (Szép) Fülöpnek a képességeiben, az uralkodásra való alkalmasságukban. II. (V.) Ferdinánd régenssé jelölését Johanna és Szép Fülöp nehezményezték, ami később viszályokat idézett elő köztük.