I. Szelim

A janicsárok segítségével 1512. április 25-én édesapját megbuktatta, két testvérét és öt unokaöccsét megölette, a trónt pedig elfoglalta. Ezenfelül kivégeztetett a hadsereg előtt két magas rangú tisztet, akik fegyelmezetlenségre adtak okot. Bajazid nemsokkal későbbi halála ugyancsak nem erősítette meg a az elvárásokat Szelim jellemét illetően.

Szelim hamarosan megtámadta Perzsiát és 1514-ben Csaldirán mellett legyőzte a perzsa sah hadait, elfoglalta Kurdisztánt,Mezopotámiát és 1516-ban Szíriát. Nemsokára sor került Palesztínára is, 1517-ben pedig meghódította a mamelukok által irányított Egyiptomot. Ezek után Mekka következett, és Szelim – mint a szent helyek védelmezője – felvette a kalifa címét. (A 13.századi mongol invázió idején a már akkor is csak névlegesen uralkodó kalifát a mameluk szultán bagdadból Egyiptomba menekítette. Szelim az utolsó Abbászida kalifát arra kényszerítette, hogy lemondjon szimbólumairól: a kardról és a próféta kaftánjáról.

Ettől fogva az oszmán szultánoknak jobban megnőtt a hírnevük a muszlim világban, és eltörölte azt a feltételt, hogy a kalifa a Quarish törzsből kell hogy származzon. Egyiptomi hadjárata után Rodosz felé fordult, de hirtelen betegség tört rá és meghalt uralkodásának kilencedik évében, közel ahhoz a helyhez, ahol az édesapja seregeit megtámadta és lemondásra kényszerítette. 1519-től kezdve csapatai hadat viseltek már a spanyolokkal is Észak-Afrikában és a Földközi-tengeren, amelynek végét már nem érte meg, de a konfliktus hosszú évtizedeken át ívelt, majdnem a század végéig.